Többen kérdezték tőlem, hogy hogyan lesz valakiből projektvezető. Tapasztalatom szerint az emberek nem úgy vágnak neki az egyetemnek, hogy "na, akkor én projektvezető leszek", hanem elvégeznek egy szakot (pl. informatikus, építész, egyéb mérnök) és ha már megfelelő időt eltöltöttek a szakmában, akkor előléptetés gyanánt rájuk bíznak egy projektet. Mindenféle projektvezető képzettség és előélet nélkül, természetesen. Úgyhogy a válaszom arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy projektvezető legyél: szerencse. Legyél jó helyen, jó időben. És meg is érkeztünk a Halo effektus fogalmához: ennek lényege, hogy az ember egy bizonyos tulajdonsága alapján ítélik meg az egész embert -> azaz feltételezik, hogy ha valaki jó szakember, akkor jó menedzser is lesz. A frászt. Attól, hogy tökéletes programokat ír valaki, még közel sem biztos, hogy tud bánni másokkal, hatással tud lenni csapatokra, be tudja osztani az időt és még sorolhatnék sok olyan dolgot, ami mind elengedhetetlen a jó projektvezetéshez.
Egyébként töredelmesen bevallom, ezt az utat jártam végig én is, sokáig programozóként dolgoztam, és ahol dolgoztam, nem is voltak kimondott projektek, főleg nem projektvezetők. Volt a főnököm, aki egy személyben szerezte a munkát, ápolta az ügyfélkapcsolatokat, hajtott minket a határidők miatt. Aztán ahogy sokasodtak a munkák, néhány régóta ott dolgozó programozót megkértek, vezessen egy-egy "projektet", így jutottam én is lehetőséghez. Természetesen nem volt kialakult metodológia (sőt, nem is tudtuk, hogy mi az), egy dolog számított: időben és jó minőségben szállítsuk a szoftvert az ügyfélnek, az ügyfél pedig legyen elégedett. Volt, aki bevált, mint projektvezető, volt, aki nem. Volt, aki elkezdte képezni magát, volt, aki nem. Én úgy gondolom, hogy azon kívül, hogy valakinek érzéke van a dolgokhoz, az önképzés elengedhetetlen. A projektvezetésben is vannak trendek, segédszoftverek, kapcsolódó tudományterületekben felfedezések, szóval ildomos képben lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése